feledés
feledés [e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (választékos)
1. A feled igével kifejezett lelki folyamat; az a folyamat, állapot, hogy vki (el)feled v. felejt vmit. A bántalom, a sérelem feledése; a jótétemény hálátlan feledése. A feledés védekezés az emlékezet meterhelése ellen. Feledés árnyékán, nőjön fel a bosszú. (Arany János) Anyám hangjában szomorúság, Apám hangjában vad feledés. (Ady Endre) || a. Olyan lelkiállapot, amelyben vki el akar v. el tud feledni vmely kellemetlen, nyomasztó, fájó dolgot, emléket. A szerelmi bánat orvossága a feledés. A munkában keres feledést. Nem talált semmiben feledést. Albertus … borban kereste a feledést. (Mikszáth Kálmán)
2. Vminek elfelejtett volta, állapota. Eltűnik a feledés homályába(n) ¬. A feledés homálya borítja. feledésbe ® megy v. ® merül; feledésbe ® süllyeszt; a feledésből kiragad vmit; ® átadja a feledésnek.
