feldönt
feldönt tárgyas ige földönt
1. Vkit v. vmit meglökve v. megnyomva azt okozza, hogy feldől(jön). Feldönti a kocsit, a poharat. A szél feldöntötte a sátrakat. A nagy tolongásban feldöntötték a gyereket. [Szindbád] előre lépett a sötét szobában … – Az istenért, fel ne döntse a virágállványomat! (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, ritka) Feldönt vmit: vmely tervnek, elgondolásnak megvalósítását lehetetlenné teszi; felborít. Minden számításunkat, tervünket feldönti. Határozatát [= elhatározását] néha a legkisebb ok feldönti. (Eötvös József)
feldöntés; feldönthető; feldöntő; feldöntött.
