feldől
feldől tárgyatlan ige, (népies) feldűl, földűl
<Függőleges helyzetű tárgy> úgy dől el, hogy alja ezáltal láthatóvá válik; felborul, felfordul. Feldőlt a kancsó, a sótartó, a tejes köcsög. A szekér az árokba fordult és feldőlt. Ott űltek, iddogáltak vecsernye óta már, Keringett és fel is dőlt a bujdosó pohár. (Garay János) || a. (bizalmas) Vki feldől: vkivel felborul a jármű. Szóláshasonlat(ok): nevet v. mosolyog, mint a ® fazekas, mikor feldől. Hát mikor én egyszer feldőltem, … éppen két oldalbordám tört be. (Mikszáth Kálmán)
feldőlés; feldőlő; feldőlt.
