felcsillan
felcsillan tárgyatlan ige fölcsillan
1. <Fény, fényes anyag v. tárgy> hirtelen egy pillanatra feltűnik. Felcsillant a távolban egy fénysugár. Szemei sötéten villogtak, s még fehér fogsora is fölcsillant a homályban. (Babits Mihály)
2. <Szem, tekintet vmely kellemes érzés, öröm, érdeklődés, vidámság kifejezéseként> hirtelen megélénkül, egy pillanatra melegen, lágyan, elevenen felragyog. Felcsillan a ® szeme. Mikor a fiát dicsérték, felcsillant a szeme. || a. Felcsillan vkinek a szemében vmi: <rendsz. kellemes érzés, indulat> hirtelen tükröződik a szemben, egy pillanatra feltűnik. Felcsillant szemében az öröm.
3. (átvitt értelemben) Vki előtt felcsillan vmi: vmely remény, lehetőség hirtelen és rendsz. rövid ideig megvalósíthatónak, megvalósulással biztatónak tűnik fel vki számára. Az a lehetőség csillant fel előtte, hogy … Halnia kell, tudja; de a reménység is Felcsillan előtte: hátha talán, mégis … (Arany János)
felcsillanás; felcsillanó; felcsillant.
