felcsal
felcsal tárgyas ige fölcsal
1. Vkit v. vmit ígéretekkel, kedveskedő biztatásokkal v. más hasonló módon vmely magasabb helyre csal. Felcsalta a lakására a második emeletre. Estefelé a zene és vigalom hangjai többeket felcsaltak a város szépei közül a veszélyes sáncokra. (Jókai Mór)
2. Vkit ígéretekkel, ámítással, félrevezetéssel vidékről központibb fekvésű helyre, városba csal. A tapasztalatlan leányt felcsalta a fővárosba. Ön ezeket az embereket elámította, felcsalta, hogy itt kényelmesen kizsebelhesse őket. (Tolnai Lajos)
felcsalás; felcsaló; felcsalt.
