felbomlik
felbomlik tárgyatlan ige fölbomlik, (választékos) felbomol, fölbomol
1. <Lekötés, levarrás, ill. lekötött, levarrt anyag> kibomlik, kioldódik. Felbomlik a csomagolás; felbomlik a blúz horgolása, a pulóver kötése; felbomlik a csomag zsinege.
2. (átvitt értelemben) <Emberek közt létesített kötelék, viszony, megállapodás> semmissé válik, megszűnik. Felbomlik a barátság, az eljegyzés, a házasság. A viszony felbomlik apa s fiú között. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) || a. (átvitt értelemben) <Szerződés, egyezmény, szövetség> érvényét, hatályát, kötelező erejét veszti. Megállapodásuk hirtelen felbomlott.
3. (átvitt értelemben) <Rend, fegyelem> eddigi szilárdságát, rendezettségét elvesztve megszűnik. Felbomlik a fegyelem; felbomlik a menet rendje; felbomlottak a sorok. A rend fölbomlott. A hölgyek rikácsoltak, mint a kofák. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben) <Rendezett, szabályozott forma> meglazul, kevésbé kötött, kevésbé zárt lesz. Felbomlottak a régi versformák. Az eposz, a szonett zárt formája felbomlott.
4. (átvitt értelemben) <Emberi közösség, szervezet> eddigi kereteinek, szervezettségének megszűntével szétesik, elemeire bomlik. Felbomlik a birodalom, a család. A csapat, a hadsereg a vereség következtében felbomlott. A kapitalizmus kialakulása után felbomlott a céhrendszer. Beszélgetés tárgya a … felháborodás, … melynek az a következése is lehet, hogy a párt felbomlik. (Jókai Mór) A két család … felbomlás állapotában van … Az apostolok oszlása megindítja a község oszlását. Csak a község lassan bomlik fel. (Móricz Zsigmond)
5. (vegyi ipar) <Anyag> egyszerűbb összetevőire, ill. elemeire bomlik. A víz az elektromos áram vegyi hatására oxigénre és hidrogénre bomlik fel.
felbomlás; felbomló; felbomolhatatlan; felbomlott.
