felavat
felavat [l-a] tárgyas ige fölavat
1. Felavat vkit: vkinek vmivé való avatását elvégzi, végrehajtja. Felavatták az új tagokat, tiszteket, úttörőket.
2. <Közösségi célú intézményt, építményt> rendeltetésének ünnepélyesen átad. Felavatták a hajót, a hidat, az iskolát, a kórházat, a kultúrházat, a színházat. || a. (bizalmas) <Használati dolgot> első alkalommal, ill. kisebb-nagyobb ünnepélyességgel használatba vesz. Felavatták az új lakásukat. Felavatta az új ruháját.
3. (átvitt értelemben, költői) Vkit, vmit vmely méltóságra, hivatásra, rangra felemel. Népem orvosává engem felavatott. (Arany János) Némely szavunkat [Reviczky] … avatta föl és nemesítette meg. (Kosztolányi Dezső)
felavató; felavatott; felavattat.
