félájult
félájult [l-á] melléknév -an
Az ájultsághoz közel, de azért még valamennyire szméletnél levő <személy>; erős indulattól, fájdalomtól, izgalomtól stb. félig ájult. Félájult gyermekét reszketve szorította magához. A hír hallatára az asszony félájultan roskadt a pamlagra. Egy halavány nőalakot félájultan hoznak fel a kőodúból. (Jókai Mór) Szétbontott hajjal ott feküdt reszketve, félájultan. (Mikszáth Kálmán)
