feladó
feladó [l-a] melléknév és főnév föladó
I. melléknév
1. Olyan <személy v. ritk. dolog>, aki v. ami vkit v. vmit felad (kül. az igének 1, 3, 6–9 jelentésében). A kalapácsot feladó segédmunkás; a levelet feladó gyerek; a leckét feladó tanító; a sáncot feladó hadvezér; a bujdosó honvédet feladó névtelen levél; a gyógyulás reményét feladó beteg.
2. Olyan <hivatal>, ahol feladnak vmely postai v. vasúti küldeményt. Feladó állomás.
II. főnév -t, -ja
1. Levelet, csomagot v. egyéb küldeményt postán, vasúton feladó személy. A feladó neve és lakcíme. Ha megjött a válasz, azt kiteszik a posta ablakába s ha két hétig nem jelentkezik a címzett, visszaküldik a feladónak. (Móricz Zsigmond) || a. E személy nevének és lakcímének megjelölése a postai küldeményen v. fuvarlevélen. Nem írta rá a feladót a levélre.
2. (ritka) Vkit feljelentő személy. Az üzérek feladóját kihallgatta a rendőrség.
Szóösszetétel(ek): feladóhely; feladóhivatal; feladómunkás.
feladói.
