fel-alá
fel-alá határozószó föl-alá
1. <Függőleges irányban, vonalban:> felfelé és lefelé felváltva, egymás után. Fel-alá szaladgál a lépcsőn; fel-alá rohangált az emeleteken.
2. <Vízszintes irányban, vonalban:> vmely irányban előre és megfordulva vissza; ide-oda, össze-vissza. Fel-alá járkál a szobában; fel-alá sétál az utcán. Rózer úr sokszor jő indulatba, s ilyenkor fel-alá száguldva a szobában, kiabálja: … (Mikszáth Kálmán) Föl-alá járt a teraszon, parányi léptekkel, mint egy bábu. (Herczeg Ferenc)
