fekvőség
fekvőség [e] főnév -et, -e [ë, e] (hivatalos)
(Rendsz. kisebb) ingatlan, birtok. Csinos, értékes fekvőség. A sövény fölött tekintett szét a fekvőségre … a szúrós ágakat széthajlítván. (Tömörkény István) || a. Általában ingatlan vagyon, jószág. Ingóságait és fekvőségét elárverezték.
