fekvés
fekvés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a fekszik igével kifejezett cselekvés, történés, állapot, helyzet.
1. <Személlyel, állattal kapcs.> annak állapota, helyzete, aki v. ami fekszik. A sok fekvés nem tesz jót. Hosszabb fekvést rendelt az orvos. Jólesik ez a kis fekvés. Megúnt fekvéséből fölkelve serényen Öltözetet veve [= vett, felöltözött]. (Vörösmarty Mihály) A kényelmetlen, nem fekvésre szánt kanapén alig tudtam elaludni. (Babits Mihály) || a. A fekvő testnek a fekvőhely milyenségével kapcs. érzete. Kényelmes, jó fekvés esik rajta.
2. Alvás, pihenés céljából a fekvőhelyre térés, lefekvés. Korai fekvés. No gyerekek, fekvés! Jó éjt, királyom! … tisztelkedem [= tiszteletemet teszem] még Fekvés előtt. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. Az a mód, helyzet, ahogy v. amelyben vmi vhol fekszik (kül. II. 4), elhelyezkedik. A magzat, a szív fekvése. Tökéletes a fodrok, a ráncok fekvése a ruhán. Veszélyes a golyó fekvése a testben. || a. (földrajz) Földrajzi helyzet, elhelyezkedés. Magaslati, tengerparti fekvés; a város fekvése. A kis telepet kedvező fekvése kereskedelmi központtá, üdülőhellyé tette. || b. <Épülettel kapcs.> helyzet, elhelyezkedés, ha az épületet a tájnak, a településnek egyes elemeihez, feltételeihez, éghajlatához való viszonyában tekintjük. Ez a déli fekvés megfizethetetlen. Messze van a lakás, de gyönyörű a fekvése.
4. (zene) <Vonós hangszeren> a balkéz állása, aszerint, hogy az első ujj melyik hangot fogja. Első, második fekvés. Harmadik fekvésben játszik. || a. Az a magasság, amelyben vmely hangszer, énekes v. zenemű hangjainak zöme elhelyezkedik. Magas, mély, jó, rossz fekvés. || b. (csak jelzővel) <Az összhangzattanban> az akkord(ok) olyan helyzete, melyet az jellemez, hogy a három felső szólam a lehető legközelebb van-e egymáshoz v. olyan távolságban, hogy két szomszédos szólam közé az akkordnak még egy hangját be lehetne illeszteni. Szűk, tág fekvés.
Szólás(ok): ld. leányzó.
Szóösszetétel(ek): farfekvés.
fekvésű.
