féktelenség
féktelenség főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) A féktelen (1–3) melléknévvel kifejezett tulajdonság. László főherceg … merő pajzánság, csupa elevenség egész a féktelenségig. (Jókai Mór) || a. Vkinek, vminek féktelen volta. A demagógia, az ifjak, az indulat, a jókedv, a szenvedély féktelensége. Dühének féktelensége nem ismert határt, korlátokat. Nem bír a gyerek féktelenségével.
2. Ennek megnyilatkozása: féktelen viselkedés, magatartás, tett; féktelenkedés. Veszedelmes féktelenségekre ragadtatja magát. Mérsékeld féktelenségedet!
