fékomadta
fékomadta [m-a] indulatszó (népies, bizalmas)
1. <Bosszankodást v. tréfás felháborodást kifejező enyhe szitokként; kb. egyértékű ezzel:> teringette! Fékomadta, mit csináltál? Fékomadta, teremtette, elmenj innen! Hinnye [= hijnye] fékomadta, morog az öreg. (Móricz Zsigmond)
2. <Meglepődés, csodálkozás kifejezésére.> Hű, fékomadta, de ügyes egy fickó!
fékomadtáz(ik).
