fékezhetetlen
fékezhetetlen [e-e-e-e v. ë-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (régies, választékos) fékezhetlen [e-e-e]
1. Olyan <személy, állat>, akit v. amelyet nem lehet fékezni, megfékezni; szilaj, zabolátlan. Fékezhetetlen csikó, verekedő. || a. Gondolkodásában, érzéseiben féktelen, nem irányítható, nehezen vagy egyáltalán nem befolyásolható <személy>. Fékezhetetlen gyermek, ifjú.
2. Ilyen személyre valló, rá jellemző, hozzá tartozó, tőle származó. Fékezhetetlen fantázia, indulat, szenvedély. Goromba költő és erőszakos, A szája fékezhetlen, tárt kapu. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
fékezhetetlenség.
