feketedik
feketedik [e-e-ë] tárgyatlan ige -ett, -jék (-jen) [ë, ë] (csak 3. személyben)
1. Lassan, fokozatosan fekete színűvé válik v. kezd válni. A foga feketedik. Az ütés helye már feketedik. Már gondolom haza kerültél Pestről … s szívod csendes lelkiösmérettel, a feketedni kezdő fehér pipát. (Tompa Mihály)
2. Fekete, korom, sötét színben látszik, emelkedik, ilyen színt mutat. Ott feketedik már a hegy. A város szélén egy sötét, sivár épület feketedett. Itt a századokat látott vadonok feketednek. (Berzsenyi Dániel) Szürkűl már az üdő s szomorún feketednek az ormok. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: befeketedik; belefeketedik; elfeketedik; megfeketedik.
feketedés; feketedő.
