fejt
fejt [e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. Fejt vmit: vmely varratból, kötésből a fonalat v. cérnát egymásután, sorban kihúzza. Most fejti a varrást, a kötést. || a. <Kötött ruhafélét> ily módon fokozatosan szétszed. Harisnyát, pulóvert fejt.
2. <Szemes termést> hüvelyéből, tokjából éppen akkor kiszed. Babot, borsót, lencsét, mákot fejt.
3. (ritka) <Levágott állatról a bőrt> éppen akkor lehúzza. A bőrt fejti a levágott borjúról.
4. (bányászat) <Bányászott anyagot> lelőhelyén a többi kőzetből v. saját tömegéből kisebb tömbökben, darabokban fokozatosan leválaszt, kitermel. Követ, márványt fejt. Kétszáz csille szenet fejtett.
5. (szőlészet) <Bort> a söprűről leválasztva egyik hordóból másik hordóba v. palackba vezet. Mályvai … segített mindig bort fejteni a pincében. (Krúdy Gyula)
6. Fejt vmit: vminek rejtett, ismeretlen értelmét kitalálni igyekszik. Feladatot, rejtvényt, találós kérdést fejt. || a. Álmot fejt: babonásan kutatja az alvás közben látottaknak a jelentését, és belőlük jósol.
7. (ritka, költői) Vkit v. vmit fokozatosan vmilyenné tesz, vmivé kifejleszt. [A leányt] Nem fejtheti szebbé hercegi lak. (Arany János)
Igekötős igék: elfejt; felfejt; kifejt; lefejt; megfejt; széjjelfejt; szétfejt.
Szóösszetétel(ek): számfejt.
fejtetlen; fejthető; fejtett.
