fejlődés
fejlődés [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a fejlődik igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vki, vmi fejlődik (vmiből vmivé).
1. Biológiai folyamat: élőlények gyarapodása, növekedése a bennük rejlő lehetőségek kibontakozásával. Férfivá fejlődés; a leánykának nővé fejlődése. A búza fejlődése biztató. A gyermek fejlődése kielégítő. Állataink fejlődését a megfelelő táplálék elősegíti.
2. Vminek a fejlettség, teljesség felé haladó alakulása, változása; alacsonyabb rendű, fejletlenebb állapotból magasabb rendű, fokú, fejlettebb, tökéletesebb állapotba jutás. Ideológiai, szellemi fejlődés; (közgazdaságtan) az egyenlőtlen fejlődés elve: az a törvényszerűség, hogy a kapitalizmusban egyes kapitalista országok elmaradnak, mások előreugranak a gazdasági fejlődésben; a fejlődés kereke ¬; az ipar, a termelőerők, a tudomány, a társadalom fejlődése. Nagy „fejlődés” Folyt le, s foly e sártekén. (Arany János) A hősök, államférfiak, írók és művészek hatása a nemzeti fejlődés részévé válik. (Gyulai Pál) A romok fölött új fejlődés nyílik. (Péterfy Jenő) || a. (filozófia) <A természetben és a társadalomban> az a folyamat, hogy vmi fokozatos mennyiségi változások felhalmozódása folytán vmely állapotból tökéletesebb, fejlettebb minőségi állapotba megy át. Dialektikus fejlődés. || b. (1945 után) Ideológiailag, politikailag érettebbé válás. Fejlődés tapasztalható nála. Fejlődése kissé lassú. || c. Vminek a természetes alakulása, változása. Mit hoz a dolgok fejlődése? Megvárja az események fejlődését.
3. Ennek eredményeképpen elért fejlődési, fejlettségi állapot, fok, mérték. A mennyiségtanban komoly fejlődés tapasztalható nála. Utolérte a fejlődésben. Hatalmas fejlődést ért el.
Szóösszetétel(ek): fejlődésmenet.
fejlődési; fejlődésű.
