fejes
fejes [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ebb [e]
1. Olyan növény, amelynek feje (7) van. Fejes hagyma, káposzta; fejes saláta ¬. Volt, amennyi szemnek szájnak kellett: Szép fejes saláta, kövér bárány mellett; Jó lepény turóval. (Arany János) || a. Fejjel (8) ellátott <tárgy, eszköz>. Fejes csavar, kalapács; fejes vonalzó: olyan v., melynek végén derékszögben támasztó léc van; ezt a rajztábla v. rajzasztal szélén csúsztatva a vonalzóval párhuzamos vonalak húzhatók. Sándor úrfi letette a szép fejes nyakkendőtűt. (Tolnai Lajos)
2. (sport) (Az általánostól, szokásostól eltérően) fejjel (1) végrehajtott <cselekvés, ill. ennek eredménye>. Fejes gól: fejjel szerzett g.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Vezető szerepet játszó, hatalmas, befolyásos <személy>. Fejes ember.
4. (átvitt értelemben, ritka, régies) Konok, önfejű, makacs <ember, állat v. ezek csoportja>. A gyerek kissé fejes. A túzok rettentő fejes, makacs állat. (Mikes Kelemen) A besenyővel, a fejes konok Néppel mi történt … Győzött-e … a kereszt Pogány had ellen …? (Arany János)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (sport) <Labdajátékban> a labdának fejjel végzett továbbítása, ill. az így irányított labda. Jól irányított fejes. Remek fejessel küldi a kapu sarkába a labdát. Fejese a kapu mellé ment. || a. (sport) A vízbe ugrásnak az a módja, amikor először a fej kerül a vízbe; fejesugrás. Fejest ugrik: a) fejesugrást végez. Három méter magasból fejest ugrott a medencébe; b) (átvitt értelemben, bizalmas) gondolkozás nélkül belefog vmibe, nekivág vminek. Nem sokat töprengett a házasságon, hanem fejest ugrott. Fejest ugrik a vitéz, gyáva gyerek gajdol, | … reng az ugródeszka. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. gúnyos v. rosszalló) Fejes (I. 3) személy. Jönnek a fejesek. Nem jó a fejesekkel ujjat húzni.
Szóösszetétel(ek): macskafejes.
fejeskedik.
