fátum

Teljes szövegű keresés

fátum főnév -ot, -a (régies írva: fatum is) (csak egyes számban) (választékos)
Előre megszabott, elkerülhetetlenül beteljesedő, rendsz. szomorú, tragikus sors; végzet. Fátum üldözte az egész vállalkozást. Vmi különös fátum nehezedett reá. Így hozta a fátum.  De heában sírok, Utánna ohajtok, Fátum irigy énnekem [= kegyetlen hozzám]. (Zrínyi Miklós) Aeschylus az emberi sorsot … fatum hatása alatt állónak tekintette. (Péterfy Jenő) Ha én szólok, Észak beszél, | Fagy és fátum fogja a számat. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): fátumerejű; fátumszerű.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT