falka
falka főnév falkát, falkája
1. Egy fajta állatból összeverődött v. együtt terelt kisebb csapat. Éhes, kóbor falka. A megsebzett farkas elmaradt a falkától. Nyeritnek a lovak hegyezve kis fülök – S elvágtat a falka szélnél sebesebben. (Arany János) A vízen, ott a híd alatt … ludak és kacsák falkái. (Gárdonyi Géza) || a. Nagyobb egészből (nyájból, kondából stb.) kiszakított rész. [A betyár] Egyszer a méneshez ugrat, Kiszakít egy jó nagy falkát. (Petőfi Sándor) || b. Ugyanannak a gazdának kisebb számú együtt terelt jószága. || c. Falkában: ilyen csoportot alkotva. Falkában él, kóborol, legel.
2. (irodalmi nyelvben, régies) Csoport, csapat <ember>. Szedj hadat, önkéntest, a király zsoldjába, … Eregesd falkánként trencséni vidékre. (Arany János)
3. (növénytan) Két v. több porzószál összenövéséből keletkezett szerv <a virágban>.
4. jelzői használat(ban) Egy falkát kitevő, falkát alkotó <ember, állat>. Egy falka kutya; egy falka malac. Véresen, halványan jő egy falka vitéz. (Arany János) Ott repül előtte a nagy falka liba. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): falkanagy; falkaszámra.
falkányi; falkás.
