fájó

Teljes szövegű keresés

fájó melléknév -an v. -n, -bb
1. (főleg határozói bővítménnyel) Olyan, ami testileg fáj. Évek óta fájó gyomra; pokolian fájó lába; fájó pont: (átvitt értelemben is) olyan ügy, kérdés, amely különösen fájdalmas vki számára, különösen érzékenyen érinti; fájó seb: (átvitt értelemben is) a) vkit, vmit érzékenyen érintő, kellemetlen sérelem, csapás. Fájó sebet kapott nagyravágyása. b) a lelki, érzelmi életet ért fájdalmas benyomás, ill. ennek emléke. Egész életére fájó seb maradt az összeveszés.  A szentgotthárdi csatával csak fájó seb volt ütve az ozmán dicsőségen. (Jókai Mór) [A férgek] fájó csípéseikkel elűzték az álmot. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben) Olyan <szív, lélek>, amelyben nagyfokú szomorúság, bánat, sajnálat uralkodik. Fájó kebel, lélek, szív. Fájó szívvel vett búcsút.  Kiáltsatok Siromnál éljent a respublicára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Olyan, ami lelki fájdalmat (2) jelent, azzal jár v. azt okoz vki számára. Fájó érzéssel vette tudomásul. Fájó kérdést érintett. Fájó intézkedést kellett hozni.  Nagy csendesség szállt ránk, gyönyörű, meghatott, fájó és búcsúzkodó. (Kaffka Margit) A sóhajunk, a fájó földi sóhaj, Szivünkből úgy szállt, mint finom homok. (Tóth Árpád)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT