faj

Teljes szövegű keresés

faj főnév -t, -ok, -a
Általában: a dolgok, fogalmak körében a többitől jól elkülönülő, többé-kevésbé egységes csoport.
1. (biológia) <A biológiában> a rendszer, ill. a rendszertan alapegysége: az élőlények fokozatos fejlődése során létrejött mindazon egyedeknek az összessége, a nemzetség (genus) alá tartozó csoportja, amelyek minden lényeges öröklődő sajátságban megegyeznek. A faj jellege. A fajok keletkezése. (választékos) Az emberi faj: az emberiség.  Ősi erőben kél ujra az emberi faj. (Vörösmarty Mihály) Ismét fajodra ismerek könyedben, Mellyel kiséred ébredésedet Kedvenc ábrándból tiszta felfogásra. (Madách Imre) || a. <Emberi, állati v. növényi> fajta. Jó, korcs, tiszta faj; germán, latin faj; ® szaporítja a faját; nemre, fajra, vallásra való tekintet nélkül. Lóban kiváló az arab faj. Fajt nemesít.  E … szerencsétlenek égbe vágyódását … azzal a tökéletességgel … jellemzi, mely csak a latin faj íróinak a sajátsága. (Ambrus Zoltán) Az út … messzi-messzi időkbe visz, a messzi-messzi jövőbe, ahol nincs többé faj, csak egyén. (Karinthy Frigyes)
2. (ritka) <Vmilyen> fajtájú állat.  Megtért … Két lován egy pár mént vezetvén … Hasonlók egészen: mindenik arab faj. (Arany János) Az én kutyám … mind spártai faj. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
3. (irodalmi nyelvben, sajtónyelvi) Nép, népcsoport, nemzet. Idegen, kivesző, pusztuló, szaporodó faj.  Magyar Kelet bazárja volt e város [= Máramaros-sziget], | Fajok tanyája. (Juhász Gyula) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Vmely nemzeten belül az a réteg, amely ősi, törzsökös származású s bizonyos jellegzetes sajátságokat legtisztábban képvisel.  Nem dolgozom, csak ha valami hajt; Egyébkor lusta mélabú temet … S nem tagadom meg a keleti fajt, Mely … vár-vár a sűlt galambra. (Arany János) Ez a mi szép, koldus, úri fajunk Nyugtalanít: példája vagyok: Ha meghalunk, majd egyformán halunk. (Ady Endre) || b. (politika) <Egyes burzsoá fasiszta ideológiákban> más emberfajtáktól értékben, tisztaságban, fejlődésképességben (rendsz. a bennük rejlő, misztikusnak hitt v. tekintett sajátságok alapján) állítólag élesen elhatárolt fajta v. nép(csoport), amely e sajátságok következtében uralkodásra, vezetésre, ill. alárendelt, szolgai szerepre hivatott. Alsóbbrendű, felsőbbrendű v. magasabb rendű faj; fekete faj; ® sárga faj. || c. (régies, irodalmi nyelvben) Nemzet(ség), család, ritk. más közösség, csoport, amelyhez vmely egyén tartozik, ill. ebből származó egyén, utód.  Meg van a bojóthi faj | átkozva. (Katona József) Hűvös ősszel szeretek én … Régi szittyák faja lévén, A vadakkal csatázni. (Kisfaludy Sándor) A Tarnóczy fajnak van egy korhely ifjonc sarjadéka. (Jókai Mór) || d. (ritka, irodalmi nyelvben, rosszalló) Fajzat, ill. had (2), tömeg (3).  Látogatni jött … Renyhe sáska népnek pusztitó fajával. (Arany János)
4. (ásványtan) Azonos belső szerkezetű s ugyanazon vegyi képlettel kifejezhető ásványok csoportja.
5. (filozófia) Egy általánosabb (körű) (nem-) fogalomnak egyik alosztálya, pl. a négyszöghöz képest a négyzet (species). || a. (ritka) <Dolgokban, jelenségekben> vmilyen fajta, féleség, változat.  A betegség legkülönbözőbb fajaiban jelentkezett. (Kuncz Aladár) || b. (ritka, irodalomtudomány) Műfaj.  A dráma nemét a költészet, faját a szín … teszi. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. fajbiológia; fajdinnye; fajegészségtan; fajfogalom; fajgyalázás; fajgyilkosság; fajgyűlölet; fajidegen; fajimádat; fajirtás; fajismeret; fajkeresztezés; fajkutya; fajkülönbség; fajmacska; fajmeleg; fajnemesítő; fajnév; fajsertés; fajszeretet; fajtenyésztés; fajváltozat; 2. alfaj; állatfaj; emberfaj; műfaj; népfaj; szófaj; testvérfaj; válfaj.
fajú.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT