fahegy
fahegy főnév
1. (tájszó) Az élő fa legmagasabb pontja, teteje, csúcsa, hegye. Fahegyben (van) a nap: lenyugvóban van a n.; alkonyodik. Miklóska fűzfasípot csinált, s riogatta vele a fahegyben a sárgarigót. (Móra Ferenc)
2. (ritka) Vminek fából való hegye.
3. (ritka) Nagy rakást, halmot alkotó (ipari v. tűzi)fa. Egész fahegy áll az udvaron. Fahegyek vannak a telepen.
fahegyű.