északi
északi melléknév és főnév, (régies) éjszaki
I. melléknév -bb
1. Északon (1–2) levő, fekvő, található, északra eső <dolog>. Északi életforma, nyelvjárás, ország, övezet, táj; az ország északi határa; a főváros északi része. || a. Észak felé néző, mutató, haladó <dolog>. Északi ablak, erkély, fekvés, irány, sarkcsillag. Ahogy ez a ház be van osztva … Még a hálószoba is távol … A férfié az északi oldalon, ahova soha nem süt a nap, az asszony a másik végén. (Móricz Zsigmond)
2. Északon (1–2) lakó, északról származó <személy, csoport>. Északi germánok, népek. Én északi ember vagyok, Aki útját zord gonddal rójja. (Ady Endre) || a. Ilyen emberre jellemző <tulajdonság, magatartás>. Északi hűvösség, kedélytelenség, szigorúság, temperamentum, zordonság.
3. Észak felől jövő <dolog>. Északi légáramlás, szél. Nézd: a kevély tölgy, melyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerit megőrlik. (Berzsenyi Dániel) Zúg, morog a zivatar, zajog a zord éjszaki szélvész. (Kisfaludy Károly)
4. (földrajz) A Föld egyenlítőjétől északra levő <dolog>. Északi félgömb; északi félteke ¬; északi szélesség ¬. || a. (földrajz) Az Egyenlítőtől északra és a sarkkörön belül levő <dolog, jelenség>. Északi fény ¬; északi-sark.
II. főnév -t, -ak, -ja (rendsz. többes számban) Északi személy. Az északiak életmódja.
Szóösszetétel(ek): északi-sarki; északi-tengeri.
északias.
