eset
eset [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vmi, ami megesett, megtörtént vkivel, vmivel; feltűnést keltő, de nagyobb jelentőségű változást rendsz. nem okozó v. csak személyes vonatkozású esemény. Cifra, furcsa, kirívó eset; nem nagy eset: nem nagy dolog, nem érdemes törődni vele; az eset híre; nagy port ver fel vmely eset; ez az eset is bizonyítja, hogy …; hasonló esetem van: a) hasonló dolog fordult elő velem is; b) hasonló ügyem van nekem is; nagy esetet csinál vmiből: a valóságosnál nagyobb dolognak tünteti föl, felfújja. Az eset mélyen megrendítette. Beszéld el az esetet! Nagyon illő a panasz, jó lovagom, Pázmán; Ilyen eset még nem esett magyar ember házán. (Arany János) Először a férfiak hányták-vetették meg az esetet. (Mikszáth Kálmán)
2. Elintézést, vele való foglalkozást kívánó megtörtént v. bekövetkező dolog, ügy, beállott v. beálló állapot. ® Szép eset; a bíró, az orvos, a tanács gyakorlatában ilyen eset még nem fordult elő. Vitás esetekben neki kell döntenie. Jelentést tesz az esetről. Ennen-sebem is úgy tekintem, | akár egy esetét az orvos. (Kosztolányi Dezső) || a. (orvostudomány) Vmely betegségnek egy betegen való jelentkezése rendsz. egyedi tünetekkel, sajátos lefolyással. Érdekes eset; nehéz eset (átvitt értelemben is): a) nehezen elintézhető ügy, nehezen megoldható kérdés; b) nehezen kezelhető, nehezen meggyőzhető ember; ® sima eset. Olyan súlyos az eset, hogy műtétre lesz szükség.
3. Olyan alkalom, helyzet, amelyben előfordul, bekövetkezik, ill. előfordulhat, bekövetkezhet vmi. Nincs rá eset: eddig még nem fordult elő, nincs rá példa v. lehetőség; abban az esetben is … : akkor is; vmilyen esetben: ha ilyen helyzet áll elő, ha ez a helyzet; adott esetben; ® ellenkező esetben; a jelen esetben; a legjobb, a legrosszabb esetben; végső esetben: ha más megoldás már nem lesz; vmi(nek) esetén: ha a szóban forgó dolog bekövetkezik, előfordul; akadályoztatás esetén; betegség esetén; háború esetén; szükség esetén; ® végszükség esetén; tűz esetén; esetenként: a) esetről esetre; b) olykor, néha, időnként; esetről esetre: minden egyes alkalommal külön-külön. Arra nincsen eset, hogy egy pört a felpörös is elveszítsen, meg az alpörös is. (Vas Gereben) Jobb kezében, amit nem várt esetre tart, Egy pár meztelen vas, igaz fringia kard. (Arany János)
4. (bizalmas) Esete: ízlésének megfelelő, kedvére való. Nem esetem az ilyen lány.
5. (nyelvtudomány) <Főként indoeurópai nyelvvel kapcs.:> névszónak, névmásnak olyan ragozásbeli kategóriája, ill. alakja, amelyben a névszó, a névmás önmagában v. vmely viszonyszóval együtt meghatározott mondatrész, ill. megszólítás lehet; kázus. ® Birtokos eset; ® részes eset; a ® részeshatározó esete v. tulajdonító eset. Számban és esetben megegyezik. Milyen esettel áll? Az alanyeseten kívül minden egyéb esetet függő esetnek szokás nevezni.
6. (vallásügy, elavulóban) <Református szóhasználatban:> bűnbeesés. Az eset előtt v. után; az eset következményei.
Szóösszetétel(ek): 1. esetjog; esetleírás; 2. alanyeset; baleset; bűneset; gyászeset; haláleset; határeset; jogeset; káreset; kóreset; tárgyeset; tűzeset.
esetű.
