érv
érv főnév -et, -e [e, e]
Vmely állítás, tétel bizonyítására v. cáfolására felhozott körülmény, tény v. megállapítás. Döntő, komoly, meggyőző, nyomós, súlyos érv; ® tekintélyi érv; érveket hoz fel; érvül hoz fel vmit vmi mellett v. ellen. Miután a … bizottsági tag úr indítványa ellen semmiféle érvet vagy kifogást nem hallottam, kimondom a határozatot, hogy egyhangúlag el van fogadva. (Mikszáth Kálmán) Ez a fél agyalágyult ember ád az én uramnak érvet a szájába! (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): ellenérv.
