erőszak
erőszak főnév
1. Bizonyos célok elérésére, főleg ellenállás megtörésére kényszert alkalmazó erőkifejtés. Fegyveres erőszak; erőszakhoz folyamodik, nyúl; erőszakot alkalmaz, vesz igénybe; erőszakot tesz vkin: akarata ellenére rávesz vkit vmire; erőszakot tesz vmin: túlságosan igénybe vesz vmit; fél, óvakodik, tart az erőszaktól. Erőszakkal betörtek a házba. Csak erőszakkal tudták megetetni. Csak az erőszaknak engedek! A keménység és az erőszak természete a töröknek. (Mikes Kelemen) Fortély ellen fortély, erőszak ellen erő, És fegyver ellen fegyver volt szegezve. (Berzsenyi Dániel) || a. (jogtudomány) Olyan büntetendő cselekmény, amely arra irányul, hogy vkit akaratának szabad érvényesítésétől megfosszon v. bizonyos cselekvésre kényszerítsen. Hatóság elleni erőszak. Gyilkos erőszak ölte meg őt! (Arany János) || b. (ritka) Erőszakot tesz magán: természete, hajlama ellen való magatartást, cselekedetet kényszerít magára.
2. Erőszakot követ el vkin: <nőt> megerőszakol.
3. (sajtónyelvi, választékos) A hatalom kíméletlen, törvényellenes alkalmazása, hatalommal való visszaélés. Az erőszak uralma. Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből …, Az lesz csak méltó diadal számodra. (Vörösmarty Mihály) Az erőszak bűvöletében, | mit bánja sok törvényhozó, | hogy mint pusztul el szép fajunk! (József Attila)
