erőd
erőd [e] főnév -öt, -je [e]
1. Általában katonai jellegű védelmi építmény, berendezés; erődítés. Erőd védi az öböl bejáratát. Döcögős fakó szekér érkezett egyikébe azon dunaparti helységeknek, melyek a világhírű erőddel átellenben feküsznek. (Jókai Mór) || a. (katonaság) Minden irányban védhető, többnyire vastag betonfalakkal és betontetőkkel megerősített, aránylag kisebb zárt katonai építmény; vmely erődítmény önálló része. Verdun egyik erődje elesett. A határ menti erődítmények sok önálló erődből állottak.
2. (átvitt értelemben) Vminek erős védelmezője, szilárd támasza; bástya. A béke, a tudomány erődje.
Szóösszetétel(ek): erődboltozat; erődcsoport; erődgyűrű; erődlánc; erődmű; 2. páncélerőd; repülőerőd.
