érem
érem [ë] főnév érmet [ë v. e] érme [e]
1. Rendsz. nemesfémből vert v. öntött s domborművű ábrával és felirattal díszített kis korong, melyet kitüntetésül, díjazásul, emléktárgyul adnak vkinek. ® Aranykoszorús érem; olimpiai, vitézségi érem; (átvitt értelemben) az érem másik oldala: vmely dolog, kérdés az ellenkező szempontból tekintve. Nézzük az érem másik oldalát is. Őrmesteri rangja van és vitézségi érme, de már nem katona, kiszuperálták. (Karinthy Frigyes)
2. (művészettörténet) Rendsz. nem nemesfémből öntött v. vert, a pénzdarabnál nagyobb átmérőjű, mindkét oldalán domborművel ellátott, művészi alkotású korong, amely arcképpel v. más ábrázolással és szöveggel vmely nevezetes személy v. esemény, intézmény emlékének megörökítésére készült; emlékérem. Pisanello érmei. A magyar érem mesterei. A lakása teli volt … érmekkel és más csecsebecsékkel. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. érembedobás; érembronz; éremismeret; éremismerő; éremkedvelő; éremmetsző; éremnyertes; éremszakértő; éremtudós; 2. aranyérem; bronzérem; emlékérem; érdemérem; ezüstérem.
érmecske; érmes.
