ember
ember [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
I. A többi élőlény közül képességeivel kiemelkedő, környezetét tudatosan alakító lény mint faj, ill. e faj egyedeinek összessége.
1. A legmagasabb rendű élőlény, aki fejlett testi, értelmi, erkölcsi tulajdonságaival és termelési eszközöket készítő, társadalmat, kultúrát teremtő képességével kiemelkedik az állatvilágból (Homo sapiens). Az ember kiemelkedése az állatvilágból; az ember mint társadalmi lény; emberhez méltó élet. Az állatból végre ember lett, S emberhez illik, hogy legyen joga. (Petőfi Sándor) Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember. (Arany János) [Thomas Mann üdvözlése.] Együtt vagyunk veled mindannyian, | kinek emberhez méltó gondja van. (József Attila)
2. Ez a faj mint valóságos egyedeinek összessége, általában v. történelmének bizonyos szakaszán; az emberiség. Az ember fejlődése, története. Az ember harcban áll a természettel. Miért is kezdtem emberrel nagyot, Ki sárból, napsugárból összegyúrva, Tudásra törpe, és vakságra nagy. (Madách Imre) Én mondom: Még nem nagy az ember. | De képzeli, hát szertelen. | Kísérje két szülője szemmel: | a szellem és a szerelem! (József Attila)
3. E faj egyedeinek vmilyen típusa. Nem vagyok az az ember, aki … A testvére egészen más ember. Nem az az ember volt, aki egykönnyen lemondott volna a kívánságairól. (Mikszáth Kálmán) Nagyon szerettük. Egészen más szabású ember volt, mint a többi. (Herczeg Ferenc) Mit csinál télen a vízi ember, mikor jég alatt a folyó? … Alig egyebet, mint a semmit. (Tömörkény István) Lelkesedéssel beszélt róla. A legegyszerűbb és legigénytelenebb embernek ismerte. (Kuncz Aladár)
II. Ez a lény mint önálló egyed, egyén, egyéniség, személy.
1. Ez az élőlény egyedi voltában, társadalmi kapcsolatra való különös tekintet nélkül. ® Adekvát ember; nagy ® darab ember; ® egész ember; ® égett ember; ® elveszett ember; ® lelki ember; nagy ® marha ember; ® szép szál ember; ® ügyes-bajos ember; ® valamilyen egy ember; az emberek ® százai; az emberek ® tízezrei; ember ember ellen küzd; ember ember hátán ¬; mi ® esett ebbe az emberbe? ® egy emberként, v. mint egy ember; embere válogatja: attól függ, ki az, aki vmely helyzettel, feladattal szembe kerül; (szójárás) sok jó ember elfér kis helyen; embert se lát heteken át. Itt volt egy ember. Két ember jön erre. Az utca tele van emberekkel. A harc dühe tetőpontját éri, ember ember ellen harcol. (Jókai Mór) Vagyok, mint minden ember: fenség. (Ady Endre)
2. (csak egyes számban, általános, ill. határozatlan alanyként) Bármelyik az ilyen egyedek közül; akárki, valaki; (tagadó mondatban) senki. Ember nem látott, nem hallott ilyet; nézze meg az ember (→ megnéz)! Mond ilyet néha az ember. Az ember soha sem tudhatja, mi lesz. Itt megadják az embernek, ami jár. Itt megbecsülik az embert. Ennek a mosolygásnak ember nem állhatott ellen. (Jókai Mór) Mikor puskája van az embernek, kerüli a vad. (Mikszáth Kálmán) || a. <Vmely meghatározott személy, rendsz. a beszélő helyett, szerénységből, óvatosságból, mentegetődzésből v. leplezésből használt általános, ill. határozatlan alanyként:> én, te, ő stb. Mit csináljon az ember?; megáll az ember esze; bolondot akar csinálni az emberből; elmegy az embernek a kedve; ennyibe se veszi az embert; így kell beszélni az emberrel?; az ember nincsen ® fából. Mi az ördög lelt? … híred sem hallja az ember. (Petőfi Sándor) Egészen más az, mikor az embernek rendben van a szénája. (Móricz Zsigmond) || b. Az ember(nek) fia: (vallásügy) Jézus Krisztus; (népies, bizalmas) az ember(nek) fia, gyereke, lánya: a beszélő v. a szóban forgó személy. Az ember fia már azt se tudja, kihez is forduljon. A sült veréb nem röpül az ember fiának szájába. (Vas Gereben)
3. <Rendsz. megütközést, méltatlankodást kifejező megszólításként v. a megszólítás szavának nyomósítására:> a megszólított személy, rendsz. te, aki itt vagy. (bizalmas) Ember, mit csinálsz?; Te ember! Állj meg, ember, agyon ne tiporj. (Mikszáth Kálmán)
4. Olyan személy, aki testi, értelmi v. erkölcsi tulajdonságaival megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket vele szemben vmely értékelés alapján támasztunk. Légy ember, ahol ember kell a résre. (Arany János) Új ember lettem, mintha új galyat hoz | az új tavasz az újuló növényre. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. (népies) Magabíró, egészséges személy. Nagyon beteg, nem lesz már belőle ember. Mondták is odakünn egymásnak: „Bizony, bizony, még ember lehet az urunkból.” (Mikszáth Kálmán) || b. A társadalomban, a közéletben megbecsült, számottevő személy. Nem ® kisebb ember, mint …; vkit emberré tesz; embert ® farag vkiből. Azt a nyomorultat … én tettem emberré. (Tolnai Lajos) || c. Olyan személy, rendsz. férfi, aki erkölcsi jó tulajdonságaival kiemelkedik. Ember vagy, fiam; embere szavának: minden körülmények közt megtartja szavát. Minden ember legyen ember És magyar. (Vörösmarty Mihály) Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban. (Ady Endre)
5. (csak középfokban és felső fokban) (népies) Vmely közösségben megbecsült, tekintélyes személy. Ő itt közöttünk a legemberebb. Csórinál miköztünk emberebb is vagyon. (Arany János) Mióta pakkot kapott, egy kicsit emberebb volt a többiek közt. (Móricz Zsigmond)
III. Ez a lény mint vmely kisebb v. nagyobb közösséget, csoportot alkotó egyed, tag.
1. (csak jelzős kapcsolatokban) Vmely közösséghez tartozó személy, rendsz. férfi. Magyar ember; kommunista ember; európai, ázsiai ember; ® kabátos ember. Szavuk sem igen van azalatt, mig esznek, Természete már ez magyar embereknek. (Arany János)
2. Vmely közösség, alakulat alkotó tagja; személy, fő. Minden ember a ® fedélzetre!; a csapat emberei; tíz emberből álló társaság; százezer emberből álló hadsereg; az ® utolsó emberig.
3. Az emberek: a) a közelebbi társadalmi környezetet alkotó személyek. Mit szólnak hozzá az emberek? Nem kell sokat adni arra, amit az emberek beszélnek. Akkor aztán jobban meggondolnák az emberek, hogy mit beszélnek … (Mikszáth Kálmán) Zárdai neveltetése alatt [a grófné] épp oly távol állott az emberektől, mint később, mikor … belevegyült az élet lázas, zajos forgatagába. (Móricz Zsigmond); b) a közvetlen közelben levő v. egy helyre összegyűlt személyek. Villamoson, vonaton mindig figyeli az embereket. Az őrjöngve ünneplő embereket néztük. (Kuncz Aladár) Tárt otthonokba látsz az ablakon. | Az emberek feldöntve és vakon vízszintesen feküsznek. (Kosztolányi Dezső) || a. Emberek: a) nyilvánosság. Nem tud emberek előtt beszélni. b) azok a személyek, akikkel vki érintkezni szokott, akik társaságát alkotják. Nem mer emberek közé menni. Egy évig emberek között akarok forogni. (Gárdonyi Géza) c) <közelben tartózkodó személyek megszólításaként:> Emberek! Segítség!
IV. Ez a lény mint egyed <másokhoz való viszonyában v. vmitől függő minőségében>.
1. (rendsz. birtokos személyraggal) (gyak. rosszalló is) Vkinek a híve, bizalmasa, barátja v. érdekkörében segítő társa, pártfogoltja, pártfogója, szekértolója. ® Belső ember; bizalmas embere; ® jó embere vkinek; jóakaró embere; vkinek ® kedves embere. A maga embereit ültette az állásokba. Hogyha volna nékem Egy íródiákom S egy bízott [= bizalmas] emberem: Íródiákommal Levelet íratnék S bízott emberemtől Levelem küldeném. (népköltés) Ott ült három emberem is: a bíró meg két másik. (Gárdonyi Géza) || a. Olyan személy, aki megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket vele szemben vki a maga ideálja (1), értékelése alapján támaszt. Az ® én emberem; a ® mi emberünk; ® ismeri az emberét. Ez az én emberem. Emberem az ember, ki midőn vendégem, Sem eszik, sem iszik túl rendes elégen [= kelleténél többet]. (Arany János) || b. Emberére akad, talál: méltó v. erős ellenféllel, nehéz emberrel kerül össze. Az orvos látta, hogy emberére akadt. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely eszmének, irányzatnak, ügynek híve, követője, harcosa, apostola. A szabadság, a szocializmus embere; az ügy legbuzgóbb embere. A vén gyilkosnak annyi mondanivalója volt; a hit embere alig talált számára vigasztalást. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Vminek a kedvelője v. vmely szokásnak a rabja. A szavak embere; a ® tett v. a tettek embere.
3. <Vmilyen viszonyban, rendsz. munkaviszonyban> vkinek, vmely hatóságnak, közületnek, vállalatnak alárendelt személy. ® Köszönő ember; ® privát ember; a vállalat emberei; a vízmű emberei. Megjöttek az emberek, indulhat a munka. A fellegvár … Mást gondola, mint a városbeli őrség: | Taránti Lajosnak embere van benne Valami háromszáz, többre alig menne. (Arany János)
4. (népies) Férfi <az asszonnyal szemben>. Nem embernek való munka ez, csinálják az asszonyok. Jó leány, csakhogy ember kell neki. (Eötvös József) Ez nem is ember, hanem asszony, bajuszos asszony. (Gárdonyi Géza) Emberek dolga lesz itten, nem kell ide fehérnép. (Móra Ferenc) || a. (rendsz. birtokos személyraggal) (népies) Férj <a feleséggel szemben>. Az emberem még nem jött haza. Van énnekem egy kakasom, majd eladom, Ha kérdi az én emberem, majd azt mondom … (népköltés) Az ember nem nézett senkire. Az asszony azonban szemérmes érdeklődéssel szemlélődött körül. (Gárdonyi Géza)
5. (népies) Felnőtt ember <a gyermekkel szemben>. Sokan voltak ott: emberek is, gyerekek is.
6. (ritka, költői) Vminek, rendsz. személyi tulajdonnak a tulajdonosa, gazdája. A ruha jellemzi emberét. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szólás(ok): ld. akasztott, bicska, borda, fa, gát, isten, talp. Közmondás(ok): Amilyen az ember, olyan a munkája: az ember egyénisége, jelleme határozza meg munkája értékét. Messziről jött ember (sokat mond v. hazudik v. bármit mondhat): ha ismeretlen helyről jött valaki, nem lehet szavai igazságát ellenőrizni. Hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát: nehéz úgy hazudni, hogy rajta ne fogják az embert.
Szóösszetétel(ek): 1. emberalak; emberállomány; emberarc; emberbőr; emberbűz; embercsalád; embercsaló; embercsont; embercsoport; emberelme; embererdő; emberféle; emberfelesleg; emberforma; embergyilkos; embergyűlölet; embergyűrű; emberhad; emberhajsza; emberhiány; emberhús; emberirtás; emberismerő; emberivadék; emberképű; emberkereskedelem; emberkereskedő; emberkéz; emberkínzás; emberkoponya; emberméltóság; embermillió; embernagyságú; embernevelő; embernyom; emberpusztítás; emberroncs; embersarjadék; embersereg; embersokaság; embersors; emberszám; emberszív; embertermészet; embertípus; embertömeg; embervadászat; embervadító; embervásár; embervastagságú; embervér; emberveszteség; 2. aranyember; átlagember; farkasember; félember; férfiember; fiatalember; gazember; gazdaember; gépember; gumiember; gyerekember; hangulatember; hóember; idegember; íróember; istenember; izomember; katonaember; kisember; közember; kultúrember; legényember; magánember; majomember; mesterember; munkásember; nemesember; öregember; ősember; ösztönember; özvegyember; parasztember; pártember; pénzember; sportember; szakember; tanárember; tucatember; úriember; utasember; üzletember; vadember; vénember.
emberedik; emberes.
