ellik
ellik [e] ige -ett, -jen; -eni [ë, ë, e], (csak tárgyas használatban, régies) ell [e]
tárgyatlan <Nagyobb emlős állat> kicsinyét v. kicsinyeit világra hozza. A juh, a tehén ellik. Mikor ellik a kancátok? || a. tárgyas <Újszülött állatot> világra hoz. A kanca tarka csikót ellett. Ha [a lova] kanca-csikót ell, akkor megteszi a kedves keresztapja kívánságát … (Herczeg Ferenc) Jó tehén – | tavaly is, most is drága borjat ellett. (József Attila)
Igekötős igék: leellik; megellik.
ellet; ellő.
