ellenvetés
ellenvetés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
Az ellenvet igével kifejezett megnyilvánulás, vélemény(nyilvánítás); vkinek az állításával szembeszegezett érv, megokolt ellenvélemény. Gyenge ellenvetés. Nincs semmi ellenvetése. Ellenvetést tesz. Könnyű megcáfolni ezeket az ellenvetéseket. Gyakran találkozunk azzal az ellenvetéssel, hogy … Bármit végzek, szó s ellenvetés Nélkül nyugodj meg rajta. (Vörösmarty Mihály) Nem tett semmi ellenvetést, beösmerte, hogy a bunda itt van. (Mikszáth Kálmán)
