ezzel
ezzel [e-e] névmás és határozószó, mutató; (kissé népies) evvel [e-e] (Az ez mutató névmás -vel ragos alakja)
I. ragos névmás Ld. ez.
II. határozószó, mutató Alighogy az imént említett dolog befejeződött, rögtön utána; ennek végeztével; ezután rögtön; erre (II. 4). Ezzel sarkon fordult és otthagyott. Ezzel se szó, se beszéd, lefeküdt az ágyba. Ezzel visszamegy Márton úr a konyhába. (Jókai Mór) Evvel letette a festéket arra a helyre, ahonnan felvette. (Móricz Zsigmond)
