excentrikus
excentrikus [ë-ë v. e-e] melléknév és főnév (régies írva: excentricus is)
I. melléknév -an, -abb
1. (választékos) Olyan <személy>, akinek gondolkozása, magatartása a szokásostól feltűnően, kirívóan eltér; különc. Az apám … maga is meglehetős excentrikus ember volt. (Jókai Mór) || a. (választékos) Ilyen emberre jellemző, tőle származó, vele kapcs. Excentrikus gondolkozás, magatartás; excentrikusan viselkedik. Excentrikus, sajátságos látvány volt a várkisasszony a férfiöltözetben. (Krúdy Gyula)
2. Az akrobatikában különleges módon v. humoros, tréfás, ügyetlen formában végrehajtott, bemutatott <artistamutatvány>. Excentrikus gyakorlat, mutatvány, szám, tánc, trükk. || a. Ilyet bemutató <akrobata>. Excentrikus táncos.
3. (mértan) Nem közös középpontú <több, egymással vmilyen kapcsolatban álló kör, görbe, felület, test>. Excentrikus körök.
II. főnév -t, -ok, -a (rendsz. többes számban)
Excentrikus (2) mutatvánnyal fellépő, szereplő artista. Kitűnő excentrikusok szerepelnek a cirkusz műsorában.
excentrikusság.
