évkönyv
évkönyv főnév (történettudomány)
1. A történeti események feljegyzésének régi, ókori és középkori formája; az események évenként való (vázlatos) feljegyzése; annales. A régi római évkönyvek. || a. (csak többes számban) (régies, irodalmi nyelvben) Történelem, történelmi feljegyzések. A magyar nemzet évkönyvei; az emberiség évkönyvei. Tacitus a római zsarnok tetteit a történet évkönyveibe való színekkel nyomá be. (Kölcsey Ferenc) [Széchenyinél] nagyobb magyart nemzetem évkönyveiben nem ismerek. (Kossuth Lajos)
2. Vmely testület, intézmény évi működéséről szóló, gyak. értekezéseket is tartalmazó időszaki nyomtatvány. Az Akadémia 1847. évi évkönyve; iskolai évkönyv. || a. Vmely testület, intézmény kiadásában évenként megjelenő, rendsz. tanulmányokat v. szépirodalmat is tartalmazó időszaki nyomtatvány.
Szóösszetétel(ek): évkönyvforma; évkönyvíró.
évkönyvi.
