evickél
evickél [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
1. <Mozgást akadályozó közegben, kül. folyadékban> végtagjaival kapálódzik (rendsz. hogy abból kijusson). Ügyetlenül evickél. Még nem tud úszni, csak evickél. Egy bogár evickél a tejben. Hogy ordítottak segítség után a katonák, hogy evickéltek a vízben, könyörgő kezeiket feltartva … (Jókai Mór) Úgy járt itt … izgatottan, mint a szegény légy, ki iszonyatos pókháló közepén evickél. (Babits Mihály) || a. Vhova evickél: ilyen mozgással v. általában nehézségekkel küzdve, ügyetlenül v. nevetséges mozdulatokkal jut vhova. Nagy nehezen partra evickélt.
2. (ritka) <A járást nehézzé tevő talajon> le-lesüppedve, nagy nehézséggel, kapálódzva halad. Evickél a hóban, az iszapban, a sárban. Hagyták őket evickélni a félölnyi hóban. (Jókai Mór)
3. (ritka) <Tiltakozása jeléül> kézzel-lábbal kapálózik. [Az ördögök] ugy elvivék őtet, Hogy, de még a lába sem érte a földet. | Hasztalan evickél, lármáz, sivalkodik. (Arany János)
4. (csak határozóval) (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Vmilyen körülmények között él, küzd a bajokkal. Nehezen evickél; vígan evickél.
Igekötős igék: átevickél; kievickél.
evickélés; evickélő.
