etyepetye [1]
etyepetye [1] [e-e-e-e] főnév ..tyét, ..tyéje [e] (csak egyes számban), (elavult) egyepetye
1. (elavult) Étvágy. A hintó megrázza [az embert], elfárad, és jobb egyepetyéje vagyon az ételre. (Mikes Kelemen) Szilágyi egy kis önvizsgálat után némi etyepetyét vélt érezni, s intett az apródnak, hogy tálalhatnak. (Mikszáth Kálmán)
2. (népies, tréfás) <Étvágygerjesztő> étel. Egyék ebből az etyepetyéből.
etyepetyés.
