étet
étet [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], étessen [e-ë]
1. (népies) Vkivel étet vmit: ételébe, italába keverve olyan (kárt okozó) szert ad vkinek, amellyel a kezdetleges hiedelem szerint megrontja, megbabonázza. Nadragulyát étet vele.
2. (átvitt értelemben) Étet vmit: bizonyos ideig vmely maró anyag hatásának tesz ki vmit; hagyja, hogy az vmit egyen (3), marjon, pusztítson; marat. Ahelyett, hogy tisztán tartaná, a rozsdával éteti. Sósavval éteti a rárakódott piszkot.
3. (népies) Etet (1–7). Pista … a kislányt étette. (Eötvös József) [A király] elfáradt hadait nyugtatja S vidám lakomákon éteti-itatja. (Arany János)
Igekötős igék: beétet; beleétet; kiétet; leétet; megétet.
étetés; étetett.
