eternit
eternit [e-e v. ë-ë] főnév -et, -je [ë, e] (építészet, műszaki nyelv)
1. Cementből és azbeszt rostjaiból nagy nyomás alatt készült, vízálló, éghetetlen, kemény lemez; tetőfedésre, burkolásra, csatornák, csövek készítésére haszn. Piros, szürke eternit; eternittel fedett ház; eternittel burkolt konyhaasztal.
2. jelzői használat(ban) Eternitből készült. Eternit burkolat, fedőlap, tető. Kedves kertes házak … Piros tetők és eternit fedelek. (Móricz Zsigmond)
eternites.
