esztelenkedik
esztelenkedik [e-e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (ritka, választékos)
Esztelen módon cselekszik, viselkedik, esetleg beszél. Sokat tévelygünk, sokat botlunk, sokat esztelenkedünk. (Eötvös József) || a. (bizalmas) Bolondozik, rendetlenkedik. Ne esztelenkedjél már megint!
esztelenkedés; esztelenkedő.
