estély
estély [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Vacsorával és gyak. tánccal egybekötött, fényűzéssel megrendezett esti összejövetel. Fényes estély; estélyre hív vkit; estélyre megy; estélyt ad, rendez. A külföldi vendégek tiszteletére adott estélyen a miniszter is megjelent. Az úrnő igen kegyes volt, … meghívta estélyeire, elfogadta páholyában. (Jókai Mór) Az első estély az első legnehezebb lépés a világban. (Csiky Gergely) Nem lehetett tovább halogatni az estélyt … Össze kellett hívniok barátjaikat, akiknek le voltak kötelezve. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): jelmezestély; táncestély.
