esetlegesség
esetlegesség főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
1. (ritka) Vminek esetleges, véletlen, lehetséges, megtörténhető volta. Bonyodalmak esetlegessége; a várható eredmény esetlegessége.
2. Előre nem látott módon bekövetkező, váratlan dolog; véletlen(ség). Az elhunyt alapító ilyen esetlegességekre nem számított. (Vas Gereben) Csak úgy ész nélkül lövöldözöl jobbra-balra a vak esetlegesség szerint. (Mikszáth Kálmán)
