eseng
eseng [e-e v. e-ë] ige -tem [e] -ettem [ë-e], -ett, -jen [ë, ë]; -ni v. -eni [e] (irodalmi nyelvben)
tárgyatlan Szívre ható szavakkal többször v. hosszabban könyörög vmiért; esdekel, esedezik. Im mind esengve állunk itt: könyörgők, Hogy nyujtsatok testvéri jobbokat. (Vörösmarty Mihály) Nem jutalomért esengek hozzád, oh uram! (Jókai Mór) Legalább mondd meg miért? – esengett Marosini. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (ritka) Ily módon kér vmit. Előre száll az égi úr elé, Bocsánatot esengni gyilkosának. (Jókai Mór) Vert életed eseng kegyelmet. (Juhász Gyula)
esengés; esengő.
