esdeklés
esdeklés [e-ë v. e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (irodalmi nyelvben, régies)
Az esdekel igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; esedezés, könyörgés. Alamizsnáért, irgalomért való esdeklés. Istenasszony, szánd meg ó nyögésem, S enyhítsd egedből kínos esdeklésem! (Kölcsey Ferenc) Nincs semmi kegyelem? Hiába minden esdeklés szava? (Vörösmarty Mihály)
