érző
érző melléknév -n v. -en [e], -bb
Olyan, aki, ami érez (1, 3–5) vmit. Melegen érző ember; a vesztét érző gyerek. Érző lélek, szív; a fájdalmat érző ideg. Neki érzőbb szíve van, mint bátyjának. Minden érző ideje kéjelge … a látványtól. (Jókai Mór) Az érző szívek versenyében ő a legérzőbb szívű. (Ambrus Zoltán) [Péterfy] a külső világot a szépség szempontjából akarja nézni, a távol élvező, nem az érző szereplő szemeivel. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): érzőideg; érzőszerv.
