érzik
érzik tárgyatlan ige -ett, -ene [ë, e-e], érezzen [ë-ë] v. (régies, választékos) érezzék [ë]; -eni [e]
1. <Szag, íz> érzékkel felfogható, érezhető; érződik. Érzik a gázszag, a rossz illat; a süteményben érzik az ánizs. Egy pillanat … kénkőszag érzik, Hová lett a kisértő? nézik. (Arany János) A hajadban a csillagok illata érzik. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Észrevehető, megállapítható vmi vmin v. vmiben. Érzik a munkáján, hogy sietett. Érzik rajta a fáradtság. Modorában jólneveltség érzik.
Igekötős igék: ideérzik; kiérzik; megérzik.
