érzelgős
érzelgős [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki sokat v. hosszasan érzeleg v. szeret érzelegni; szentimentális. Érzelgős kislány, vénkisasszony. || a. Ilyen személyre jellemző, tőle eredő, származó. Érzelgős hangja van. Érzelgős levelet írt. Érzelgősen siránkozott. Eszembe jutott, hogy Jenő sokszor néz ellágyult, sajnáló szemmel a gyerekre, és valami érzelgős igaztalanságot éreztem ebben … Tudtam, hogy nem vagyok … rossz mama. (Kaffka Margit)
2. Túlzottan, mesterkélten érzelmes, mások érzelmeire erősen hatni akaró, megható, részleteket tartalmazó <megnyilatkozás, irodalmi, művészi alkotás>. Érzelgős film, jelenet, regény.
érzelgősség.
