érzéktelen
érzéktelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e] (régies)
1. Érzéketlen (1–4). Szíve most érzéktelen. (Vörösmarty Mihály) Szívtelen, érzéktelen fajankó te! (Jókai Mór) Még azt az érzéktelen Marjánszkyt is átjárta egy kis melegség. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Olyan <tárgy>, amely nem érez semmit. Oh nemes barát! | Érző s bátrabb, mint az érzéktelen kard. (Petőfi Sándor) Az orvos nem asztalos, aki érzéktelen tárggyal bánik. (Tolnai Lajos)
