érzéki
érzéki melléknév -en v. -leg [e, e], -bb
1. (tudományos) Érzékekkel (1) felfogható, észrevehető, érzékelhető <dolog>. Érzéki benyomások, világ. || a. (nyelvtudomány, ritka) Érzéki főnév: konkrét f. || b. Érzéki melléknév: konkrét m.
2. A testi, kül. a nemi élvezeteket kedvelő, erősen a (nemi) ösztönök uralma alatt álló <személy>. Érzéki ember, nő. Semmi sem volt oly becses, … mint az ottani nők, ezek a karcsú, érzéki alakok, sötét szemeikkel. (Jókai Mór)
3. Ilyen emberre valló, rá jellemző, hozzá tartozó; erős nemiséget eláruló. Érzéki ajak, arc, pillantás, száj, tekintet, természet. Látni vélte a kissé hajlott, finom, érzéki orrot, amelynek lüktető mozgása, rózsaszínű árnyéka … megigézte. (Krúdy Gyula)
4. Olyan <testi v. lelki tevékenység, állapot>, amelyben a nemiségnek fontos v. a legfontosabb szerepe van, amelyet a nemi ösztön kelt v. irányít. Érzéki tánc; érzéki szerelem, vágy. Senkin sem csapolhatta le azt a gyorsan felforró érzéki lázat, ami a gyermekben hirtelen fel-felpezsdül. (Móricz Zsigmond) Elméjük elkalandozott és érzéki gondolatok lepték meg őket. (Nagy Lajos) || a. A nemi élettel kapcsolatos <érzés>. Érzéki élvezet(ek), gyönyör.
